Rólunk

A Vadászgörény-tenyésztők Európai Egyesülete, 2009 tavaszán jött létre. Megalakulásunk elsődleges oka az, hogy Magyarországon kifejezetten vadászgörény-tenyésztők számára nem létezett szervezet megalakulásunkig, mivel a már meglévő szervezetek főként ismeretterjesztéssel és mentéssel foglalkoznak, a tenyésztők érdekképviseletére, összefogására és képzésére nem tudnak elegendő figyelmet fordítani, holott ma Magyarországon nagy szükség van a tenyésztés szakmai szabályozására és a tenyésztők megfelelő képzésére. Fontosnak tartjuk, hogy a tenyészetekből olyan kölykök kerüljenek ki, melyek új gazdájuk elvárásainak minél inkább megfelelnek (jólneveltség, egészség) és társállatnak, illetve vadászati célra alkalmasak.

Főbb céljaink:

• a minőségi hobbi célú vadászgörény-tenyészetek összefogása
• a minőségi görénytartás népszerűsítése széles körben, vadászgörényt tartók összefogása
• az Egyesület tagjainak érdekvédelme és képviselete
• a fajta nemesítése érdekében nyilvántartott, ellenőrzött tenyészállomány létrehozása (államilag nem elismert, házi törzskönyvezés)
• tenyésztők számára képzési, továbbképzési lehetőség biztosítása
• az állomány felmérése érdekében kiállítások, tenyészszemlék szervezése
• más szervezetek, klubok rendezvényein való részvétellel a fajta ismertetése, népszerűsítése
• a magyar vérvonalak külföldön történő népszerűsítése
• nemzetközi és magyar szervezetekkel való együttműködés és tapasztalatcsere

Ki a tenyésztő és a szaporító és mi a különbség köztük???

A tenyésztő a vadászgörényt meghatározott céllal : a fajta nemesítése érdekében tenyészti. Minden más esetben szaporításról beszélünk. A szaporítóknak két típusa létezik: a házi és a tömeg szaporító.

A házi szaporítók általában semmilyen elméleti és gyakorlati tudással nem rendelkeznek a tenyésztésről, sokszor még a görény tartásáról sem. Azért vágnak bele a tenyésztésbe, mert úgy gondolják, görényük kivételesen szép vagy kedves, ami szerintük érdemessé és alkalmassá teszi a továbbtenyésztésre. Akár a felmenők ismerete és állatorvosi ellenőrzés nélkül is pároztatják kedvencüket, tenyészszemlére végképp nem nevezik, hiszen az számukra nagy kiadást jelent. Sajnos mindezek következtében ma Magyarországon sok genetikailag "hibás" kölyök születik. Az ilyen piciket a leendő gazdi tájékoztatása nélkül adják el, sőt sok esetben maguk sem tudják (elméleti és gyakorlati ismeretek hiányában), hogy a pici "hibás", legtöbbször még azt sem ismerik fel, ha beteg, sőt, akár angolkóros (kalciumhiány -lásd. Egészség menüpont) kölyköket is eladnak egészségesként.

A kölykök nevelésével és táplálásával kapcsolatban semmilyen meghatározott koncepciójuk nincs, így sokszor a tőlük kikerülő kölykök alultápláltak, harapósak és az alomtálca használatát sem ismerik. A kölykök oltását, féreghajtását, csipezését nem vállalják, mivel ezek anyagi befektetést igényelnek részükről. A piciken sokszor már 4-5 hetesen túladnak, még mielőtt "túl sokat" kezdenének enni. Ha viszont 8 hetes korukig nem találnak nekik gazdit, "jelképes áron" vagy akár "ingyen" hirdetik meg őket, aminek következtében sokszor olyan személyekhez kerülnek a kölykök, akik az etetésükön, tartásukon is spórolni akarnak, így házikosztot vagy a legolcsóbb macskaeledelt adják nekik, nem oltatják és élősködők ellen nem kezelik őket, sőt, ha a görény komolyabban megbetegszik és állatorvoshoz kellene vinni, inkább kiteszik az utcára és szereznek egy újat "jelképes áron"

A tömeg szaporítók általában rendelkeznek elméleti és gyakorlati tudással a tenyésztésről, de mivel tevékenységük célja kizárólag a profitszerzés, tenyészállataikat bundaszín és mintázat vagy legfeljebb szaporaság alapján választják ki, az állatok egészsége csak másodlagos kérdés. Előszeretettel vonnak tenyésztésbe "extra" mintázatú görényeket, akkor is, ha azok genetikailag hibásak (pl. teljesen süketek) és ezt a tulajdonságukat utódaikra is átörökítik.

Olyan nagy számban "állítják elő" a kölyköket, hogy egyáltalán nem tudnak velük személyesen foglalkozni, a picik embert legfeljebb etetéskor látnak és szerencséje van az újdonsült gazdinak, ha valamennyire alomra jár az új kiskedvence. A picik hétköznapi zajokkal, helyzetekkel sem találkoznak, ezért általában jóval félősebbek, mint felelős tenyésztőnél nevelkedett társaik. A kölyköket már 6 hetes korukban, oltás, féreghajtás, csipezés, állatorvosi ellenőrzés nélkül (szerencsés esetben legalább származási lappal) továbbadják, anélkül, hogy a vásárlókat megválogatnák, azaz meggyőződnének arról, hogy az illető felkészült-e a görénytartásra. Garanciát nem vállalnak a picikre, ha esetleg mégis visszafogadnák a visszavitt kisebb-nagyobb görényt, megeshet, hogy bundaként végzi szegény.

A tőlük származó kölykök sorsa egyáltalán nem érdekli őket, ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy tömegesen adják a kölyköket állatkereskedésekbe, ahol sokszor hörcsögöknek való ketrecben kuksolnak akár hónapokig is, minden mozgáslehetőség nélkül! Látott már valaki olyat, hogy egy állatkereskedés alkalmazottja görényt sétáltatott, mondván : "most van a napi rendszeres séta ideje"? Ugye nem? Ezt a szaporítók is pontosan tudják, mégsem zavarja őket, hogy a görényeket milyen szenvedésnek teszik ki. Probléma továbbá az is, hogy a jó szándékú emberek sokszor sajnálatból veszik meg az esdeklően néző kisgörényt, de ezzel csak azt érik el, hogy két-három másikat hoznak a helyére! Így bármennyire is sajnáljuk, ne vegyünk görényt állatkereskedésből! Az ilyen helyről kikerülő állatok többnyire nem válnak be házi kedvencnek , mert foglalkozás híján harapnak, nincsenek alomra szoktatva, idegesek, félnek, tulajdonképpen lelki sérültek. Sok esetben a mozgáshiány a fizikai fejlődés visszamaradását is okozza, az állatnak gyengék lesznek a csontjai és az izomzata.

Mindezzel szemben a felelős tenyésztő céltudatosan, a fajta nemesítése érdekében tenyészt, célja, hogy az ember számára társállatnak minél inkább alkalmas vadászgörényeket tenyésszen. Tenyészállatait körültekintően, több szempont alapján választja ki (egészség, minél tökéletesebb küllem, csontozat, pozitív jellem, legalább nagyszülőkig ismert -egészséges- felmenők), azok láthatóan egészségesek, jól tápláltak, megfelelő körülmények között vannak tartva (lásd: VtEE SzMSZ Etikai szabályzat) és rövid valamint hosszú távú tenyésztési tervvel rendelkezik. Nem tervez több párosítást (almot), mint amennyire az előjegyzések alapján érdeklődés van.

A kölyköket születésüktől fogva szoktatja az emberek közelségéhez, szakszerűen neveli őket és a lehető legjobb körülményeket és ellátást biztosítja mind az anyagörény, mind a picik részére.

A VtEE tenyésztői a kölyköket minden esetben 7 hetes koruk után, kézhez és alomra szoktatva, azonosító mikrocsippel ellátva, regisztrálva, (esetenként oltva és féreghajtva is), tartási és nevelési útmutatóval, igény szerint VtEE származási lappal adják, tenyésztői garanciával, azaz ha az új tulajdonos nem tudja tovább tartani a görényt, tenyésztője bármikor visszafogadja.

A VtEE tenyésztői a kölykök elvitele után is tartják a kapcsolatot az új gazdikkal, hogy nyomon követhessék a picik fejlődését és a későbbiekben is a gazdik rendelkezésére állnak bármilyen tartással, neveléssel, stb. kapcsolatos kérdésben.